Zenetörténész

2011-ben nyertem felvételt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem muzikológia (más néven zenetudomány) szakára, ahol 2016-ban végeztem mint muzikológus (vagy zenetörténész). Egy évre rá az MA pedagógia képesítést is megszereztem ugyanezen az egyetemen mint muzikológus-tanár. BA szakdolgozatom zeneelméleti (Zárlatok összhangzattani elemzése Liszt kései műveiben, 2014), MA szakdolgozatom pedig zenetörténeti (Kultúrpolitika és diktatúra: a jazz megítélése a kádári konszolidáció idején (1956–1963), 2016) tárgyú volt. A harmóniatan mellett azóta is a politika és zene, ill. társadalom és zene viszonya érdekel leginkább, így tulajdonképpen a két szakdolgozatom felölelte azt, ami leginkább foglalkoztat a szakmámon belül.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem épülete.
Az alma materem, a Zeneakadémia.

2016 tavasza óta az akkor még Magyar Tudományos Akadémiához tartozó, 2020 óta az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat alá került Zenetudományi Intézet munkatársa vagyok a Magyar Zenetörténeti Osztály tagjaként. 2016-ban nyertem felvételt a Zeneakadémia doktori iskolájába. Disszertációm (Zene és politika a neoabszolutizmus korában. A dalármozgalom indulása (1850-1867)) a 19. századi dalármozgalom indulását veszi górcső alá, így továbbra is a politika és zene viszonyát vizsgálom, mint azt tettem a jazz esetében (lásd MA-szakdolgozat). Hasonlóképpen önkényuralmi korszak, melyben ugyanúgy létezett cenzúra, megvolt a rendőri megfigyelések rendszere, csupán visszaléptem egy századot (még az is egyezik, hogy ötvenes-hatvanas évek). Disszertációm zenetörténeti témájú, de szűkebb értelemben véve egyesülettörténettel foglalkozik.

Szerencsésnek érzem magam, amiért úgy foglalkozok zenetörténettel, zenetudománnyal, és zeneelmélettel, hogy közben magam is zenélek. Mindig is szimpátiát váltottak ki azok a zenetudósok, akik egy-egy tudományos konferencián a magas szintű előadásuk közepén odaülnek a zongorához, vagy kezükbe vesznek egy hangszert, és megmutatják azt, amiről beszélnek. Kitűnő párosítás, mert mégis csak máshogy beszél egy gyakorló muzsikus tudós, sőt talán ennek köszönhetően a megközelítése is más, eltérő kérdéseket fog feltenni tudományos vizsgálódása során. Arról nem is beszélve, hogy így megvalósítja azt, amit egyik professzorom, Somfai László is megfogalmazott: a zenetudós dolga, hogy a gyakorló muzsikust segítse. A zenetudománynak tehát nem szabad öncélúnak lenni, hanem a zenésztársadalmat, illetve szélesebb körben magát a társadalmat kell szolgálnia. Számomra ezért is fontos, hogy olyan témákkal is foglalkozok, amelyeknek társadalomtudományi vetülete is van.


Válogatott publikációim:


Válogatott konferencia-előadások: