Názáreti Egyház

Wesleyánus-szentségteológiai örökség · Európai Názáreti Főiskola · Szolgálat

Az első és legfontosabb: Krisztus követője vagyok. Minden más az életben lényegtelen és értéktelen ehhez a tényhez képest. Másodszor: büszkén vallom magaménak a pietista-, metodista- és szentségmozgalom örökségét. Szeretem az egyházamat, egyetértek hitvallásával, kegyességi gyakorlatával (ebből van a kevesebb – jó teológiája sok egyháznak van, csak az ortodoxiával kevésszer jár együtt az ortopraxis). Ugyanakkor elsősorban Krisztus-tanítvány vagyok, így felekezetem – annak jó és egészséges értelmében – másodlagos, mivel John Wesley Egyetemes lelkület c. prédikációjának lelkületével összhangban testvéremnek vallom és hitközösséget vállalok minden olyan keresztyénnel, aki elfogadja az első öt évszázad egyetemes hitvallásait. Ahogy egyik teológiai tanárom, egy metodista lelkész fogalmazott: egy wesleyánus hívő nem a saját egyházát tartja feltétlen a legjobbnak, de mivel Isten odahelyezte őt, ezért ott áll őrt. Felekezetközi közegben forgolódó názáretisként mindig azt nézem, hogy én, és az általam képviselt teológiai és kegyességi örökség hogyan gazdagíthat másokat, a magyar és az egyetemes keresztyénséget.

A Názáreti Egyház egy keresztény egyház, a wesleyánus szentségmozgalomhoz tartozó evangéliumi protestáns felekezet. „A Názáreti Egyház a kezdetektől fogva azt vallotta, hogy része az »egy, szent, egyetemes és apostoli« egyháznak és igyekszik hű maradni hozzá. Magáénak vallja Isten népének történelmét, az Ó- és Újszövetség leírása szerint, és ugyanennek a történetnek a folytatását az apostolok idejétől napjainkig. Isten népét, mindazokat, akiket Jézus Krisztus megváltott, – az egy egyház bármilyen megnyilvánulási formájához is tartozzanak –, elfogadja és a sajátjának tekinti. A Názáreti Egyház saját hitének megfogalmazásaiként fogadja el a kereszténység első öt évszázadának ökumenikus hitvallásait. Míg az egyház sajátos elhívásának eleget téve hirdeti a teljes megszentelődés doktrínáját és megtapasztalását, arra is gondot fordít, hogy őrizze és ápolja a történelmi egyházzal való azonosulását az Ige hirdetésében, a szentségekkel való szolgálatban, és abban a felelősségben, hogy olyan szolgálatot teremtsen és tartson fenn, amely hitalapjaiban, gyakorlatában, a krisztusi életmód és a mások szolgálata hangsúlyozásában valóban apostoli.”

Nagyra értékelem John Wesley örökségét, melyben számomra külön kiemelendő a Szentíráshű teológiai gondolkodásmód, az evangélium megalkuvást nem ismerő hirdetése (elképesztő munkabírással párosítva), a megszentelődéssel kapcsolatos teológiai nézete, és az ezt magában foglaló magas etikai mérce, azaz a szent élet hangsúlyozása. Becsülöm a 19–20. századi szentségmozgalom azon örökségét, amely a Wesley-féle megszentelődés-tant továbbgondolva kidolgozta az ún. „szeretet teológiáját”, és a szentség kapcsolati, dinamikus jellegére helyezte a hangsúlyt, valamint azt, hogy továbbra is komoly hangsúlyt helyezett a keresztyén életen belül a megszentelt életre.

Különös kincsnek tartom a Názáreti Egyháznak azon elkötelezettségét, hogy tagjait bátorítja a krisztusi jellem megélésére. Nem véletlenül fogalmaz így: „Megkívánjuk mindenkitől, aki szeretne a Názáreti Egyházhoz csatlakozni, és így velünk közösségben élni, hogy bűnből való megszabadulását istenfélő életvitellel és élő kegyességgel bizonyítsa; és hogy minden benne lakó bűntől megtisztuljon, vagy buzgón vágyakozzon a megtisztulásra.” Ezért bátorítja az egyháztagokat például arra, hogy legyenek udvariasak mindenkivel szemben, kerüljék a szabadosságot és illetlen viselkedést, emeljék fel szavukat az olyan társadalmi ártalmak ellen, mint az erőszak, az érzékiség, a pornográfia, a káromkodás és az okkultizmus, kerüljék az olyan zenét, irodalmat és szórakozást, amely gyalázza Istent és aláássa a keresztyén erkölcsöt. Számomra ez egy olyan keresztyénség, amely kihívást intéz, és a legmagasabb krisztusi mércét teszi fel az embernek! Kétségkívül, kisebbség még a keresztyénségen belül is, amely így éli az életét, de hitünk szerint arra hívott minket Isten, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk.

Teológiánk központi témája a megszentelődés, éppen ezért hívják a szentségmozgalomhoz tartozók teológiáját szentség-teológiának. A megszentelődés Wesley szerint nem más, mint „[m]egújulni Isten képmására, »igazságban és valóságos szentségben« [Ef 4,24]”. Wesley maga is többféleképpen definiálta a teljes megszentelődést, de talán legjellemzőbb értelmezése a keresztyén tökéletességre (egy másik kifejezés erre), amely a szeretetet emeli ki. „Azt jelenti, hogy teljes szívünkből, elménkből, lelkünkből és erőnkből szeretjük Istent. Ez azt is magában foglalja, hogy nem marad a lélekben rossz hozzáállás, ami ellentétes volna a szeretettel; és hogy minden gondolatunkat, szavunkat és cselekedetünket a tiszta szeretet irányítja.” Később hozzáteszi: „Valóban hisszük, hogy ő ebben a világban »Szentlelkének lehelete által megtisztítja szívünk gondolatait, hogy tökéletesen szeressük őt, és méltóképpen magasztaljuk szent nevét.«” Nem véletlenül nevezte a nagy parancsolatot ég és föld királyi törvényének.

John Wesley, a metodista mozgalom egyik atyja. A szobámban két portré van kitéve: az egy J. S. Bach, a másik pedig Wesley.

A Názáreti Egyház tagja vagyok, nem csupán azért, mert szülői örökség (ami nem lebecsülendő, és nem is letagadni való hatás), hanem azért is, mert egyetértek egyházam hitvallásával, teológiai nézeteivel, kegyességi irányzatával, valamint példaértékűnek tartom, amilyen igényességgel fogalmazza meg nézeteit, és amilyen lelkülettel bánik másokkal. Lelki életemet a Názáreti Egyház Budapesti Gyülekezetében élem meg, ez a lelki családom, melynek 2005 óta teljes jogú tagja vagyok.

Zeneakadémiai tanulmányaimmal párhuzamosan elvégeztem levelező-szakon az Európai Názáreti Főiskola (European Nazarene College) teológiai képzését a Magyarországi Oktatási Központban, Budapesten. Az ún. „Keresztény szolgálat diplomámat” 2014-ben szereztem meg. 2018 óta a Názáreti Egyház felszentelt szolgálója vagyok.

Helyi gyülekezetemben a szolgálatom az ifjúsági misszióra, zenére, igehirdetésre, szentségek kiszolgálására, tanításra és a liturgia vezetésére terjed ki. Éveken keresztül futott például az ún. „hónap éneke”, amikor minden hónapban volt egy kiválasztott ének, amelyet minden vasárnap elénekelt a gyülekezet, és a hónap első vasárnapján a felnőtt vasárnapi iskolán (más körökben: Bibliatanulmányozás) magát az éneket tanulmányoztuk. Ilyenkor az ének keletkezéséről, tartalmáról, teológiai mondanivalójáról tanítottam a gyülekezetet, miközben természetesen megtanultuk magát az éneket is.

A Magyar Egyházkerületben az előbb említett szolgálatokat szintén ellátom, kerületi alkalmak, helyettesítés vagy felkérés keretén belül, ám külön kiemelendő ezen a szinten az ifjúsági munka vezetése, melyet évekig vittem.

A teológiai diszciplínákon belül különösen a liturgia vonz, de tanulmányaim során a hermeneutikát is különösen kedveltem.


Válogatott igehirdetések:

Az igehirdetések hanganyaga és írásos változata hamarosan elérhető lesz.


Válogatott előadások: